Szevasztok Gamerek!

Elég sokszor lehet hallani, főleg a PC-sek körében, az exkluzivitás hátrányait, fölöslegességét. Ez a blogsorozat, ezt próbálja majd megcáfolni, teljesen szubjektívan, ahogyan én látom. Nem meggyőzni, nem rábeszélni, csupán egy kicsit barátságosabban bemutatni mik is ennek az előnyei. Természetesen a játékipar is változik, de a gondolataim nem csak az elmúlt pár évről, hanem a lassan 25 éves gamer múltam tapasztalataira hagyatkozik. Ennek függvényében azt mondom, hogy az exkluzív dolgok jók. Persze vannak ellen érvek, amik a több hardver vásárlásával együtt a kiadók pénzéhségéig elég széles körben mozognak és részben igazak is, de az előnyökről olykor teljesen megfeledkeznek a játékosok.

Az egyik ilyen előny, a sokak által nem elismert minőség. Persze, mint mindenhol, felütheti a fejét és fel is üti itt is egy-két gyengébb produktum, de általában az exkluzív programok minőségiek. Alapból kezdhetjük a történettel, ami általában kell egy sikeres játékhoz. A belső fejlesztőkkel, akiknek sem időt, sem pedig energiát nem kell elfecsérelniük a különböző platformokra. Így a munka nagy részét, ténylegesen arra használhatják fel, amire kell, azaz a játék fejlesztésére és tökéletesítésére.

Ha valaki a mocskos anyagiakra hivatkozik, akkor természetesen igaza van, hisz akinek a játék a hobbija, annak eddig is és ezután is, igen csak a zsebébe kellett nyúlnia. Viszont, ez nem kötelező és szerény véleményem is az, hogy egy üveg üdítőtől sem várhatjuk el, hogy az Miranda, Pepsi és 7UP ízű is legyen, csak mert szeretnénk mindegyik ízét érezni.

Azonban valamivel ki kell tűnni. Általában, hiába a háborúskodás, a konzolok nagy része a maga generációjában elhanyagolható hardveres erősséggel/gyengeséggel rendelkeznek. Nem lenne fair dolog, a fejlesztőknek azért fizetni, hogy az egyiken jobban fusson, mint a másikon. Így tehát, nem marad más mint a kínálat, amit muszáj megfűszerezni egy kis exkluzivitással, ha azt akarjuk, hogy ez működjön.

Vannak, akik átesnek a ló túlsó oldalára. Nem is tudom, még a kétezres évek eleje/közepe felé volt, hogy egy verekedős stuff exkluzíva annyit rejtett magában, hogy az egyik konzolon más volt a plusz karakter, mint a másikon. Azt hittem megmarom magam, hisz ezt hatalmas kitolásnak tartottam, ami már nem csalogató volt, inkább a játékosok élményének rovására ment. Hasonló véleménnyel vagyok, az exkluzív DLC-k, vagy küldetések terén is. Azt hiszem, pont a Resident Evil 5-ben volt/(voltak?) Hasonló megoldások. Nem tartom fairnek, hogy ha megveszed a játékot és kiadod a plusz pénzt a DLC-re, akkor miért kell még ilyen gerinctelen megoldáshoz folyamodni. Nem elég, hogy ha játszani akarsz vele, akkor veszel új platformra még egyszer ugyanazt a játékot, majd kicsengeted a DLC árát, még ehhez ugye új konzolt is vásárolnod kell. Szerencsére azonban általában ezek a megoldások, csak ideiglenesen exkluzívak és nem sűrűn, mondhatni ritkán fordulnak elő.

A negatív élmények, vélemények ellenére, még mindig azt mondom, hogy jó dolog az exkluzivitás. Rengeteg olyan játékkal volt dolgom, a NES korától egészen napjainkig, ami miatt azt mondom, hálát adok az égnek, amiért kitalálták a saját platformra való fejlesztést. Olyan nagy ágyúk, mint a Nintendo Mario-ja, a SEGA Sonic-ja, Az Xbox Master Chiefje vagy a PlayStation Kratos-a nem létezhetne. Felsorolni is nehéz lenne, milyen előnyökkel jár egy egy platform, így gépekre bontva fogjuk ezt kitárgyalni közösen.

Addig pedig….

….Játsszatok